SIDEBAR
»
S
I
D
E
B
A
R
«
Ingyenes NLP workshop
ápr 29th, 2009 by Nemeskéri L. Péter

 

neurolingvisztikus programozás • rendszerszemlélet a pedagógiában és pszichológiában

Ingyenes NLP workshop 

Kovács Magdolna, 

nemzetközi NLP tréner vezetésével

2009. május 7. csütörtök

iskola

Napjaink kihívása a pedagógiában: hogyan fegyelmezzünk „eszközök nélkül”

Az alkalom témái:

• Hogyan éri el Ön pedagógusként, hogy az történjen az órán, amit szeretne?

• Valóban eszköztelenek vagyunk, vagy egyszerűen még nem fedeztük fel azokat?

• Raport: a pedagógus és a diák egymásra hangolódásának, bizalmat és őszinteséget teremtő légkör kialakítása. 

• Kommunikációnk során verbális és non-verbális jelzéseket adunk, melynek: 7%-át a szavak teszik ki, amiket mondunk 38%-át a tonalitások, ahogyan mondjuk 55%-át a fiziológiai jelzések, melyeket általában öntudatalanul teszünk.

Ha tudjuk, milyen választ szeretnénk kapni, akkor kiválaszthatjuk azon eszközeinket, melyek segítségünkre lehetnek. 

Jöjjön el és tapasztalja meg lehetőségeit! 

Szeretettel várjuk

Végh Ildikó 

programigazgató

Maximális létszám: 20 fő (Jelentkezését beérkezési sorrendben tudjuk elfogadni!)

Jelentkezés, további információ:

Végh Ildikó, E-mail: i.vegh@newcode.hu; Tel.: 06 30 538-8489

http://www.newcode.hu

Helyszín: Newcode Oktató Központ, Budapest, VI. Munkácsy Mihály utca 27. I. 3.

Jung és a keleti szellemiség kapcsolata
ápr 29th, 2009 by Nemeskéri L. Péter

Házi-konferencia

2009. május 10., vasárnap 15 óra

carl-jung-mod1

A Kelet-Nyugat Kutatóintézet következő, május 10-i házi-konferenciáját Jung és a keleti szellemiség kapcsolatának szenteli. Jung a komplex analitikus pszichológia megteremtője, évtizedeket töltött a különböző kultúrák szellemi hagyományainak és azok szimbólumrendszereinek megismerésével. A legfőbb inspirációt a maga elméletéhez és annak gyakorlati (például terápiás) alkalmazásához az alkímiában talált, de tanulmányozta barátja, Richard Wilhelm révén a taoista hagyományt is. Bevezető tanulmányokat írt a taoista és buddhista szövegek akkoriban, azaz a húszas-harmincas években Európában először megjelenő fordításaihoz, a taoista alkímiát ismertető Az Aranyvirág titka című műhöz, az I Csinghez és a Tibeti halottas könyvhöz. (Ezek a tanulmányai nemrégiben megjelentek a Jung életműsorozat 11. kötetében: A nyugati és keleti vallások lélektanáról.) Tanulmányozta a zent is, s mindezekben megerősítését nyerte saját szellemi elgondolásainak, és számos olyan felfedezést tett, amelyek kapcsán párhuzamot talált a keleti hagyományokban felvetett eszmékkel és a tudatra vonatkozó elképzeléseivel. Mindvégig jellemző volt rá, hogy rendkívül nyitottan közelített a buddhista eszmevilághoz.

A buddhizmus és a jungi-pszichológia összevetése azért is fontos, mert manapság elindult a buddhista tudatelképzelések és a nyugati tudatkutatás összevetése. Jung teóriája is bebizonyította időtállóságát, és sokan a XXI. század egyik legfontosabb eszmei kiindulópontjának tekintik. Igazi szellemi kihívást is jelenthet a két rendszer integrációjának megkísérlése, hiszen egy két és félezer éves keleti vallási hagyomány és egy százéves (Jung épp 1909-ben fogalmazta meg a kollektív tudattalanra vonatkozó téziseit) nyugati tudomány közös pontjainak a megtalálása minden bizonnyal segíti egyetemes és időszerű elképzelések kialakítását.

Jung hamar túljutott Freud tudattalanra vonatkozó elképzelésein. Az elsőbbség a publikálást illetően valóban Freudot illeti, bár Jung párhuzamosan maga is eljutott orvosi, klinikai tapasztalatai nyomán a tudattalan felfedezéséig (vagyis hogy a pszichének van olyan tartalma, amelyről az egyén nem tud, jóllehet befolyásolja gondolkodását, lelki életét). A szakításra közöttük többek között azért került sor, mert hamar kiderült, hogy Jung megközelítése tovább alakult, fejlődött és egyúttal nyitott a vallások felé, s ebből fakadóan a tudattalan kollektív szintjére úgy tekintett, mint ami az emberiség szellemi életének ősi, kollektív örökségét hordozza magában.

Jelentős kihívás előttünk a tudat szerkezetének, belső törvényeinek feltárása, jelenségeinek elemzése. Ken Wilber, aki integrálszemléletében azt tűzte ki célul, hogy egy mindent magában foglaló térképen jelenítse meg a világ nagy kulturális és vallási tradícióinak legfontosabb elemeit, az ember spirituális, pszichológiai és szociális fejlődési lehetőségeit, feltette a kérdést: vajon miért van, hogy a világ misztikus és kontemplatív irodalmában egyetlen sort sem lehet olvasni a dinamikus tudattalanról, az elfojtott tudatalattiról? Szerinte a tudattalan egyedülálló felfedezése Európa hozzájárulásának tekinthető ahhoz, hogy az ember egészét és lehetőségeit feltárjuk. Wilber azt írja, hogy egyesítenünk kell Freudot Buddhával, a pszichológiát a legmagasabb spiritualitással. Akkor már inkább Buddhát és Jungot. Házi-konferenciánk biztosan segít abban, hogy közelítsük egymáshoz a buddhizmust és a jungi-pszichológiát, hogy felleljük az egybecsengő, közös pontokat, és bennünk is elinduljon egy párbeszéd, ami segíti a buddhizmus jobb megértését.

A házi-konferencia tervezett programja:

15.00-15.45: Szombati Ágnes (jungi analitikus, kiképző terapeuta, a C. G. Jung Komplex-pszichoterápiás Egyesület elnöke): A jungi individuációs út és a buddhista gyakorlás

15.45-16.30: Narancsik Gabriella (pszichológus): Keleti expedíció – Jung keletképe

16.30-16.50: szünet

16.50-17.35: Szényei Gábor (pszichológus): A halál utáni bardó állapotok lélektani értelmezése

17.35-18.15: Kerekasztal-beszélgetés, válasz a hallgatóság kérdéseire.

Szeretettel várunk minden érdeklődőt!

Helyszín: Tan Kapuja Buddhista Főiskola 1098 Budapest, Börzsöny u. 11.

Az internet lélektana, avagy a pszichológia hálója
ápr 28th, 2009 by Nemeskéri L. Péter

 

 

Az internet lélektana, avagy a pszichológia hálója

Galvács László


2004. március 20. 

Forrás: http://hirek.prim.hu/

Hogyan élünk, hogyan fejlődik személyiségünk? - ezt a pszichológia szerint környezetünk és öröklött tulajdonságaink határozzák meg. Az új információs és kommunikációs technológiák azonban alaposan megnehezítik a környezet korábban viszonylag egyértelmű fogalmának értelmezését. Az eredeti fizikai és szociális környezet (beleértve a társas interakciókat, a személyes kötődést) ugyanis megváltozhat, mást jelenthet, és másként hathat a virtuális világban, például az interneten. Szabó Győzőné pszichológussal megpróbálunk a hálóban vergődő ember lelkének mélyére ásni.     

- Csupán szerepet játszunk, vagy tényleg megváltozunk, amikor csatlakozunk az internetre?

- Míg a való világban az ember szorongástól szenved, fél az érzelmi függőségtől és az intimitástól, kapcsolatai felszínessé válnak, addig egyéb függőséget keres. Nem válunk új fajjá, amikor a kibertérbe lépünk, de pszichológiai jellemzőink online környezetben másként működnek. Az eltérő környezet az adott viselkedés megjelenését szükségszerűen módosítja. Fontosnak tartom ezt előre bocsátani, hiszen az ember a maga genotípusával mind a valós, mind a kibertérben ugyanaz, a tér, a környezet azonban más, és ez maghatározza a fenotípust, ahogyan a személy megjelenik és működik. Viselkedésével a neten ugyanazokat a pszichés szükségleteket elégíti ki más feltételek között.     

Az ember számára nem idegen ez az úgynevezett köztes tér, gondolkodása révén maga is teremt számtalan ilyet. A gyermeki psziché a mese hallgatása közben éli át a mesei kettős tudatot, az átjárhatóságot a mese világa és a valós világ között. A felnőtt számtalan köztes tér között képes közlekedni, miközben önmaga realitását megőrzi.

- Hogyan alakul az ember identitása a virtuális környezetben?

- Szereppróbálgatások előzik meg, s a számunkra fontos másiktól származó visszajelzések nyomán egy szerephez kapcsolódó viselkedés vagy beépül a személyiségünkbe, vagy elvetjük azt. Számunkra elfogadható visszajelzést rendszerint a szülők, a pedagógusok, a kortársak adnak, ennek során jellemző az értékelés, a kritika, ami növeli a szorongást, s szerepdiffúzióhoz, az identitás késői kialakulásához vezet. A kibertérben megjelenő anonimitás egyrészt megteremti a szabad próbálgatás lehetőségét, a szélsőséges helyzetekre adott visszajelzések megtapasztalását annak valóságos kockázata nélkül. Előnyös lehet, hogy a visszajelzések más kultúrák tagjaitól is érkezhetnek, s emiatt a készségek kialakítására szélesebb spektrumban kerülhet sor, valamint az egymásra hangolódás fejlesztheti az empátiás készséget. Másrészt azonban a kontroll csökkenése miatt a fiatalokat regresszióba sodorhatja, túl extrém próbálkozásokra sarkallva.

A saját identitással rendelkező személy képes az intimitás, a valakihez, a valahová tartozás kialakítására anélkül, hogy a személyiség feloldódásától kellene tartania. A neten viszonylag könnyű csoportokat keresni, barátságokat kialakítani, valahová tartozni. Általában egyszerre több csoportnak is tagjává lehet válni. Azonban nemcsak belépni könnyű ezekbe a helyzetekbe, hanem kilépni is belőlük, szinte következmények nélkül, ez pedig rossz stresszkezelési taktikára tanít: a problémahelyzetből való megszökésre.

Virtuális metakommunikáció?

- Beszédstílusunkat, nyelvhasználatunkat alapvetően a szerepek, a körülmények, a társas helyzetek, a társadalmi normák határozzák meg. Hogyan változik ez a hálón?

- Jellemző, hogy a mondatok rövidebbek lesznek, s fokozottan igaz, hogy csak az adott kontextusban érthetők. A csevegőszobákban a több szálon folyó események más-más vonulataira válaszolnak. Mivel az írás lényegesen lassabb a beszéd és még inkább a gondolkodás sebességénél, gyakorivá válik a betűszavak, rövidítések, illetve a szimbólumok, emotikonok használata, amelyekkel egész mondatokat lehet helyettesíteni.

- A társas kapcsolatok létesítésénél jelentős szerepet játszik az első találkozás első néhány másodperce, vagyis az első benyomás. Mi a helyzet egy "online személyiség" esetében? Miből vonhatunk le következtetéseket az interneten?

- A valós élethelyzetekben a metakommunikáció a meghatározó, ez azonban elektronikusan nem működik. Ezért észleljük a verbális csatorna alapján a másikat hűvösebbnek, feladatorientáltabbnak és kevésbé kontrolláltnak. Amit begépelünk, az nem egészen az, amit szemtől szemben mondanánk. A bólogatás, a pozitív visszajelzés, az egyetértés verbálisan nehezebben fejezhető ki. Hiányoznak azok a lehetőségek, amelyek használatát az érzelmi intelligencia teszi lehetővé. Ezért az emotikonokon túl egyre inkább tért hódítanak azok a rövid kifejezések, amelyek a tétovázást, a bizonytalanságot, a gondolkodást fejezik ki a téma kifejtése közben. Szerepük a gépelt szöveg udvariatlanságának csökkentése, illetve a stílus fölényességének enyhítése.

A valós kapcsolatokban az első benyomás kialakulása csak néhány másodpercet igényel, de igen sok csatornát vesz igénybe. Az interneten hosszabb ideig is tarthat a tapogatódzás, mivel kevesebb az árulkodó forrás. Ilyen például az e-mail cím. Nevet, nemet, tulajdonságot, nézetet, státust, szervezethez való tartozást árulhat el. A valós élethelyzetekben leginkább a nem és a kor alapján szokás a másik személyt besorolni valamilyen kategóriába. A neten ezek a jellemzők nem nyilvánvalóak, ezért gyakran rákérdezünk, ami nem számít olyan neveletlenségnek, mint a valós kapcsolatokban. De az internet lehetőséget ad e jellemzők megváltoztatására is. Oka nem egyszer a társas visszajelzések igénye és ezen keresztül az identifikációs folyamat segítése. Sokszor egyszerűen több segítséget várunk, és úgy gondoljuk, hogy például a női nem képviselőjeként erre inkább számíthatunk.

A saját weblap elkészítése bővebb bemutatkozásra ad lehetőséget, akár képek segítségével. Az oldal elkészítése hozzájárul énérzékenységünkhöz, hiszen olyan színben tüntethetjük fel magunkat, amilyenben szeretnénk, hogy mások lássanak.

- Kialakulhat-e egy "online személyiség", s az mennyiben azonos a valódival?

- Ennek megteremtése tanulási folyamat eredménye, hiszen szintén kapunk visszajelzéseket: mi az, amit a velünk kapcsolatban állók elfogadnak, megerősítenek, és mi az, amit elutasítanak. Ez a folyamat azonban lényegesen időigényesebb, és lassabban következik be, mint a szemtől szembeni helyzetekben. A háló e próbálgatások során gátlástalanabbá tesz bennünket, mivel részben elszigetel a következményektől, de megtaníthat arra is, hogy mi az, ami vállalható, és így mintegy bátorságot ad a valós helyzetekben való megmutatkozáshoz.

Nehéz észrevenni, ha a hálón félrevezetnek bennünket. Azok a jelek ugyanis, amelyek gyanút keltenek, mind nonverbálisak, mint a túlkontrollált mozgás, a beszédsebesség csökkenése, a több szünet, a magasabb hanglejtés, az arckifejezés apró elcsúszásai. A csoportpolarizáció jelensége viszont az interneten fokozottan érvényesül. A csoportvélemény a szélsőségek felé tolódik el, és még szélsőségesebb lesz, mint testközelben lenne, hiszen kevésbé kell felelősséget vállalni. Ugyanez igaz a másik irányban is, azaz ha előítéletünk mérsékelt, ez a csoporthatásra még inkább az lesz. A középmezőny tűnik el a rendszerből. Ellenvéleményünket is nagyobb valószínűséggel fogalmazzuk meg a neten, mint egyébként. Ha valaki valóságos helyzetben vállalja ellenvéleményét, annak nagyobb ellenállással kell számolnia, de nagyobb figyelmet is vált ki. Ezzel szemben aki a neten fejti ki ellenállását, arra nem figyelnek oda olyan mértékben, és lényegesen kisebb a kiváltott hatás is.

Agresszió és függőség

- Sokan azért ellenségei az internetnek, mert a sajtó és a közvélemény főleg a negatív hatásokat emlegeti, például az agresszivitás erősödését. Valóban ennyire veszélyes lenne a net?

- Az agresszió elméletei igen gazdagok, és a személyiség jellemzői, valamint a környezeti hatások egyaránt jelentősek a megjelenésében. Az agressziónak az állatvilágban szintén fontos szerepe van, azonban az azt leállító mechanizmusok rendkívül hatékonyak, amint az agresszió elérte célját. Az ember esetében a leállító mechanizmusok mintha kevésbé működnének. Ennek okai között feltehetően jelentős szerep jut az eszközhöz kötöttségnek. Míg test test ellen ezek a jelek jól érzékelhetők, addig egy bomba kioldása egyetlen kar meghúzásával történhet, s a végrehajtó személy szinte semmit nem él át agressziója hatásából. A hálón részben ugyanezzel a jelenséggel találkozunk. Megszűnik a közvetlen kapcsolat az agresszió kiváltója és elszenvedője között. Ezért tapasztaljuk azt, hogy az agresszió az interneten fokozott mértékben jelenik meg. Az eltérő környezetnek eltérő a hatása az örökletesen kódolt tulajdonságok megjelenésében. Egy templomban kevésbé vagyunk agresszívek, mint egy sportstadionban, és az interneten - vagy a telefonban - inkább, mint a közvetlen interakciókban. A távolság révén nagyobb védelmet élvezünk, és nem kell félnünk, hogy bántalmazóból bántalmazottá válunk.

- Létezik-e internetfüggőség, és ha igen, milyen okok válthatják ki? Mennyiben hasonlít ez más addikciókhoz?

- A függőségek kialakulását illetően többféle elmélet létezik, de abban valamennyi egyetért, hogy mind a kémiai anyagokhoz köthető, mind a szer nélküli, viselkedésbeli függőségek a valós helyzetekből való menekülést teszik lehetővé. Egy virtuális világba való menekülés lehetősége az internet segítségével kémiai anyag használata nélkül is adott. A netfüggőség kialakulásához több tényező is hozzájárulhat. Ilyen mindenekelőtt a könnyű elérhetőség: a nap bármely órájában lehetőséget ad a szükségletek azonnali kielégítésére. Ezzel mintegy erősíti az id (ösztönén) működését, a személy hedonisztikusságát. Növeli a kompetencia érzését, szélsőségesen a mindenhatósági, omnipotens fantáziákat. Kielégíti a kevésbé autonóm személy függőségi igényét, dependenciáját, miközben lehetőséget ad kevésbé kontrollált viselkedés megjelenítésére is (pl. fokozott agresszivitás, intimitáskeresés, identitáspróbálgatás).

A kutatók vizsgálataik során számos érdekességre figyeltek fel. Ivan Goldberg az internetes addikciós zavar diagnosztikai kritériumai közül kiemeli a megvonási tüneteket. Ilyen például a pszichomotoros nyugtalanság, a szorongás, a fantáziák, az internettel kapcsolatos álmok, vagy amikor gyakori hálólátogatók öntudatlanul gépelési mozdulatokat végeznek az ujjaikkal. Gyakori, hogy az előre eltervezettnél hosszabb időt töltenek a monitor előtt, sőt az okozott károk ellenére is folytatják a gép használatát. Seeman vizsgálatai szerint a dependencia kialakulását elősegíti a depresszió, a szociális fóbia, más addikciók, az impulzuskontroll zavara, a skizoid személyiség és az alacsony önértékelés.

Magyarországon a BME Információs Társadalom- és Trendkutató Központja végzett vizsgálatot az internetfüggőség témájában, közel 2000 fős mintát alapul véve. A válaszadók közel 14%-a fordult korábban pszichológushoz. 21%-nak volt az evéssel, 19%-nak más függőséggel kapcsolatos problémája. Ezek magasabb értékek, mint ami az átlagos populációnál tapasztalható. A problémás csoportba tartozók elsősorban nem információszerzésre vagy levelezésre használják a netet, hanem csevegésre, játékra.

Online terápia az univerzumban

- Előfordulhat, hogy éppen az internet által kínált névtelenség segít a problémák orvoslásában?

- Kétségtelen, hogy nemcsak a mentálhigiénés információt keresők száma nő, hanem azoké is, akik konkrét segítséget, tanácsadást, terápiát szeretnének kapni az interneten. Ráadásul az online terápia számos előnnyel járhat. Az emberek pontosabban és őszintébben képesek problémáikat megfogalmazni, mint szemtől szemben, a beszélgetés kevésbé kötődik konkrét időponthoz, és a szakember általában alacsonyabb árat kér, mint a valós rendelőben. Nem ritka az sem, hogy a páciensek a korábbi tapasztalataik miatt kerülik a hagyományos terápiás helyzetet, de az interneten igénybe veszik. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy az árnyoldalak szerepe is jelentős. A pszichiáter feladata lényegesen nehezebb, mivel a metakommunikatív csatorna részben vagy teljesen hiányzik. Nehéz megítélni, hogy a páciens igazat mond-e, aki esetleg alá is becsülheti problémája fontosságát. Nehéz megítélni a változásra való motivációt is. Magyarországon inkább az elektronikus levelezéssel történő segítségadás a jellemző. Ennek formája alig különbözik az újságok hagyományos levelezési rovataitól. Lényeges azonban az adekvát szakember megtalálása, a válaszolás időtartama, ismétlődő jellege. Igen fontos, hogy gyakran már a kapcsolatfelvétel ténye, az, hogy más számára is érthetően meg kell fogalmazni a problémát, segíti a klienst a saját belső világából való kilépésben, más szempontjainak figyelembevételében. Előmozdítja a tárgyilagosság kialakulását, segíti a belső, diffúz tartalmak strukturálását, formázását, külsővé tételét.

A hazai tapasztalatok azt mutatják, hogy az e-terápia jelentősége a kapcsolat felvételében, a kezdeti lépések megtételében van. Az online kezelés, amikor mind a páciens, mind az orvos a saját számítógépe előtt ül, egy időben, és ehhez szolgál keretül a chatszoba, már jobban leképezi a valós terápiás helyzetet, de eszközében más. A terápiás tér a hagyományos kezelésnél az a szoba, ahol tartózkodunk, ahol ugyanazok az ingerek érik a klienst és a gyógyítót. Az e-terápiánál a közös tér az univerzum.

- Hogyan értelmezhető a kiberterápia esetében a jelenlét, a hely és az idő?

- A valós terápia az itt és most helyzetében dolgozik. Ez azonban gyakorta illúzió, mivel bekövetkezhet a kliens regressziója, és így valahol máshol, a múltban szembesül a problémájával. Ugyanakkor az áttétel révén a terapeuta más személlyé válik a kliens életében. A kibertérben az orvos valóságos, a kliens valóságos, csak a tér nő meg közöttük. Az agy általánosítása révén képes valóságosnak venni azt, ami annak látszik. Legalábbis azokban az esetekben, amikor a kliens meg tudja különböztetni a valóságot a képzelettől. Ez a pszichotikusok esetében nem igaz, de a neurotikusoknál igen, és talán a borderline személyiségeknél is. Ebből az következik, hogy a pszichotikusok esetében nem működőképes a kiberterápia.

A szemtől szembeni helyzet elkerülése nagyban segítheti a fantázia működését, ami az értelmezések során előnyt jelent. Az indulatáttétel és viszont-indulatáttétel is könnyebben megjelenik, ha nem látjuk a másikat.

Realitás és álomvilág

- Segítségnek, önzetlenségnek tekinthető-e, ha a sorstársak egymásnak mondják el panaszaikat a hálón?

- A segítő csoportok működése a hálón pozitív jelenség. Ennek több oka van. A számítógép előtt könnyebb feltárulkozni. Már az is segít, ha találunk valakit, aki hasonló gondokkal küzd. A probléma leírása csökkentheti a hozzá kötődő indulatokat. A megbélyegzett csoportok tagjai különösen vonzódnak a virtuális csoporttársakhoz. A probléma vállalása a neten elősegíti a valós helyzetben való vállalást.

A férfiak szívesebben segítenek nőknek, elsősorban technikai jellegű kérdésekben, a nők pedig inkább érzelmi támogatást nyújtanak. A neten is azoknak segítünk szívesen, akiket magunkhoz hasonlónak érzünk.

Az internetes lehetőségek köre szédületes gyorsasággal nő. Szívesen hivatkozom Sternbergre, aki az intelligencia összetevőjének tekinti a változó és bizonytalan világhoz való alkalmazkodás képességét. A fiatalok ismerik és élvezik ezt a technikai környezetet, a középgeneráció számára azonban nem megspórolható feladat a megtanulása és alkalmazása. Az is látszik, hogy a technika tökéletesedésével az internetes környezet egyre inkább hasonlóvá válik a valóságoshoz. Ugyanakkor az emberi szükségletek csak a realitás talaján elégíthetők ki. Freud személyiségelmélete szerint az id, az ösztönén képes a vágyait primer megmunkálással a fantázia szintjén is kielégíteni. Az én, az ego azonban éhes, álmos, szomjas marad az álomban vagy fantáziában való kielégülés után.

http://hirek.prim.hu/

»  Substance:WordPress   »  Style:Ahren Ahimsa